Empowering Entrepreneurship

Írta: Alexandra Misura,

Az én tapasztalataim a cserével kapcsolatban eléggé vegyesek voltak. Ez volt az első alkalom, hogy csapatvezetőként vettem részt egy cserén és a felelősség, ami ezzel járt teljesen új megvilágításba helyezte számomra a csapatmunkát.
Mielőtt kezdetét vette volna a csere elő kellett készítenünk a programokat, és a csapatok érkezésére is fel kellet készülnünk. A megelőző pár hónapban rengeteget tanultam a csereprogramokról a foglalásoktól kezdve a szükséges kellékekig. Nagyon hálás vagyok a segítségért és türelemért, amit velem szemben tanúsítottak, amíg megtanultam amit kellett. Biztos vagyok benne, hogy ez a tapasztalat nagyban befolyásolja majd a jövőbeli csapatmunkáimat.
Maga a csere 40 lányból állt: 20 szomáliai-finnből és 20 magyarból, igy nem csoda, hogy a készülődés során egy kicsit megijedtem. Nehezen tudtam elképzelni, hogy ha egy helyre össze leszünk zárva, nem fogunk állandóan veszekedni fiúk nélkül, akik ilyenkor oldják a feszültséget a lazább természetükkel. Kiderült, hogy nem kellett volna félnem és ennek nagyon örültem.
Az első hét Magyarországon számomra nagyon stresszes volt, de ugyanakkor energizáló és egy frissítő változás a hétköznapokhoz képest. Nagyon érdekes volt megismerni egy másik kultúrát ilyen módon, hiszen az eddigi tapasztalataim legalább 5 országot számláltak cserénként, kevesebb résztvevővel az egyes országokból. Rengeteget tanultunk egymásról mialatt átalakultunk egy összevissza csoportból csapattá. Voltak jobb és rosszabb pillanatok, de a végül pedig sikerült betekintést nyernünk a vállalkozók életébe néhány profi segítségével, akiknek már sikerült elérni céljaikat. A második hét Finnországban nagyban különbözött az elsőtől. Egy erdő közepén voltunk távol mindenféle lakott településtől és mindenkitől a csapatot kivéve. Mivel már ismertük egymást, igy nem volt nehéz folytatni onnan, ahol abbahagytuk. Főleg a szállásadó faházban tartózkodtunk. Tanultunk a vállalkozásról és magunkává tettünk néhány túlélési technikát is (pl. favágás, tűzrakás) és amikor kimozdultunk Helsinkibe magánbusszal megismertünk néhány ottani sikeres vállalkozót, akik megosztották velünk a tapasztalataikat, igy megtudtuk, hogy hogyan is működnek a vállalkozások a való életben.

Összességében nagyon jó élmény volt és boldoggá tesz, hogy kaptam egy ilyen lehetőséget, hogy megismerhettem egy másik kultúrát és tanulhattam a résztvevőktől.

Írta: Nikolett Fábián,

Első körben szeretném leszögezni, hogy ez a projekt rengeteget segített a személyes fejlődésben számomra. Mivel az első felénél, ami Veresegyházon volt, megkaptuk a lehetőséget, hogy mi dolgozzunk ki mindent a legapróbb kis részletig a csapatvezető társammal, Alexával és az ifjúsági ház egy munkatársával, Brunoval közösen. Persze később, ha valami hiányzott még, az is hamar kiderült és egyből igyekeztünk pótolni, ebben rengeteget segítettek a korábbi tapasztalatok. Így tehát a kezdetektől fogva együtt szervezkedtünk, ezért tudtuk azt is, hogy nem szokványos kihívás lesz ez az ifjúsági csere, hiszen az alap felállás is különlegesnek számít: bilaterális csere, nem mellesleg csak női résztvevőkkel és kifejezetten magas csoportlétszámmal. Különleges élmény volt két másik kultúrát együttesen megismerni, hiszen a finn csoport lányai a szomáliai kultúrát is bemutatták nekünk lévén, hogy a szüleik Szomáliából érkeztek Európába. Nyitottak voltak, és mi is kíváncsian vártuk, hogy milyen élményeket élünk majd át közösen.

Írta: Bánsági Panna,
A magyar hét szuper volt. A finn kevésbé tetszett. Legnagyobb probléma a szállással volt szerintem. Míg Veresegyházon 3 csillagos szállodában aludtunk, addig Finnországban egy alig fűtött, faházban. Egy hálószobában 4 személynek kellett elférnie, miközben a két- emeletes ágy között nem volt 2m távolság. A matracok kényelmetlenek és piszkosak voltak. 40 lányra volt 4db pottyantós wc. A tisztálkodást sem zuhanyzóban tudtuk elvégezni, hanem lavorból öntöttük magunkra a vizet, aminek meg volt a maga bája, de cseppet sem volt működő képes (megint a létszámra gondolok). A szauna pedig, ahogy elvárható, kellemes volt. Mivel, ami nem öl meg megerősít, ezt is túléltük. A programokról: a magyar szervezést nagyon élveztem, ötletes játékok és érdekes előadások szerepeltek a program-táblázatunkban. Nos, a finn részről is elmondható mindez, ugyanis pontosan ugyanazokat játszották el velünk, ez pedig számomra azt jelentette, hogy nem sokat foglalkoztak a szervezéssel. Társaságot viszont nagyon élveztem. Kedves, jó humorú és fantáziadús embereket ismertem meg. Remélem, tudom tartani velük a kapcsolatot. Mindenképp szeretném megköszönni, mert ez is egy élmény volt, azok ellenére, hogy sok problémám volt a higiéniával.

Írta: Patrícia Tóth,

Empowering Entrepreneurship. 40 fiatal, 20 magyar és 20 szomáli-finn lány összezárva 1 hétig Magyarországon, 1 hétig Finnországban a fiatal nők vállalkozószellemének javítása céljából. Elsőre azt gondolná az ember, hogy a szakmai fejlődésen túl garantált lesz a hiszti, a pletyka, az egymás háta mögötti kibeszélés. Ez a két hét azonban más volt, nagyon más.
Augusztus 8-án az év majdhogynem legmelegebb hetén vette kezdetét a csereprogram Veresegyházon. A kezdeti zárkózottság finn és magyar részről egyaránt tapintható volt. Az összekovácsoló közös programokkal, a kiscsoportos megbeszélésekkel, az elvárások és félelmek papírra vetésével, azok átbeszélésével elég hamar sikerült áttörnünk ezt a falat, és a hét közepétől már egyre felszabadultabban kérdezgettük egymást a legszemélyesebb dolgainkról, a vallási és kulturális különbségekről, és fedeztük fel milyen sok dologban hasonlítunk egymásra. Nagyon jó volt látni, ahogy a lányok megnyílnak nekünk, átlépik és hátrahagyják azokat a gátlásaikat és félelmeiket, amikkel megérkeztek kis hazánkba. A hét csúcspontja a budapesti nap volt. Azon túllépve, hogy mindössze néhány óránk volt megmutatni a lányoknak a várost a tomboló hőségben, fergeteges nap volt. Tárlatvezetésünk alatt a város szívét szerettük volna átadni a lányoknak, ami úgy gondolom sikerült is. Az az őszinte boldogság és hála, ami a nap végén megmutatkozott az arcukon, jóval több, mint amit elvárhattunk ettől a kirándulástól. Az utolsó napon a búcsúzást megelőzően, egymás hátára ragasztottunk egy papírt, hogy útravalóként egy-egy kedves üzenetet, gondolatot írjunk egymásnak.
Két hónappal később, október 16-án este indultunk a messzi északon fekvő skandináv térségbe, Finnországba. Landolás este fél tíz körül. A reptéren a lányokra várva kimerészkedtünk a levegőre, hogy első ízben tapasztalhassuk meg milyen is a finn levegő. A budapesti 23 fokot hátrahagyva, itt durván 6 fok csapódott az arcunkba, amellett, hogy szájtátva néztük az egymás mögött sorakozó Tesla taxikat. A szállásra érve szépen sorban jöttek szembe velem a valóra vált elképzeléseim az egész környezetről. Espooban az erdő közepén álló farönkökből készült faház, amelynek kéményén a kandallóban elégett fa füstje szálldogált kifelé, a friss, hideg, északi levegő, és a csend, mérhetetlen csend. A valóra vált elképzeléseim mellett jó néhány sokkhatás is ért minket. Az ajtó nélküli szűk szobák, a modern angol wc hiánya, valamint a dézsából történő fürdés. Az esti fürdőzés új alapokra helyezése szaunázással párosítva azonban két nap múlva már életre szóló élménnyé alakult át bennünk. Imádtam az erdőt, a közeli tavat, az odáig vezető rövid túráinkat, miközben felfedezhettük milyen is maga a tajga világa. Imádtam a közös étkezéseinket, az esti szaunázásokat, a közös társasjátékozásokat, és imádtam Helsinkit is. A város építészetében, utcaképeiben némileg hasonlít Budapestre. Tiszta, nyugodt, kedves volt számomra. Kisebb, finn-magyar csapatokba verődve, küldetéseket teljesítve fedezhettük fel a város leglényegesebb pontjait a Helsinki székesegyháztól kezdve a környező mini szigetvilágon át, a város legnagyobb egyetemi könyvtáráig. A nap vége felé egy panorámás marokkói étteremben lakathattuk jól éhező pocakjainkat. Rabul ejtett ez az étterem. A marokkói ételek, édességek a kedvenceimmé váltak. Esténk zárásaként egy Light Festival nevű időszakos vidámparkban mulathattuk el az időt.
A két hetes program szakmai jellegét tekintve mind Veresegyházon, mind Helsinkiben a saját szakmájukban sikeres nők életpályájáról hallhattunk több előadást, osztották meg velünk jó és rossz tapasztalataikat, és láttak el minket hasznos tanácsokkal. Őszintén szólva, rám nem igazán ezek a nők voltak hatással, sokkal inkább ezek a fiatal szomáli-finn lányok, akiknek átlagon felüli erőfeszítéssel kell küzdeniük, tanulniuk és dolgozniuk azért, hogy a későbbiekben szakmájukban igazán sikeres és elismert nőkké válhassanak.
A projekt előtt nem gondoltam volna, hogy ennyire megszeretem majd ezeket a lányokat, ennyi toleranciát és türelmet tanulok más kultúrából érkezőktől. Idman, Aisha F., Afifa, Shuhda, Fatima, Khadija, Khadra, Kauthar és Marian I. külön köszönet Nektek mindenért, örökre a szívembe zártalak Titeket. Remélem, életünk során legalább egyszer még viszontlátjuk egymást. #kiitos

Írta: Tari Dora,

Két hetet töltöttünk Szomáliai- Finn lányokkal, az egyik hét itt, Magyarországon volt, a másik hét meg Finnországban. Magyarországon Veresegyházon laktunk egy szállodában. A hét elején számos olyan játékot játszottunk, ami segített megtanulni a neveket. Sok projektet csináltunk, és gondolkodtunk, hogy hogyan lehet egy vállalkozást elindítani, mindenki kigondolt egy vállalkozási ötletet, amibe ő belekezdene. Egyik napon jöttek hozzánk vállalkozók pl. ügyvéd, bíró, édesanya, akik elmesélték a történetüket, hogy hogyan kezdték, mik voltak a nehézségek. Minden reggel volt egy kis „energizer”, ahol vicces játékokat játszottunk, ez tökéletes volt egy nap elkezdéséhez, mert megadta az alap hangulatot. Egyik este bemutattuk a magyar kultúrát, készítettünk nekik magyar ételeket és megtanítottunk pár néptánc lépést. Budapestbe is elmentünk velük, ahol csoportokban megmutattuk városunkat. Az utolsó napokban pedig elmentünk a veresegyházi medveotthonban, ahol rengeteg medvét, farkast és még több ritkán látott állatot láttunk. Összességében egy remek hetünk volt, ahol jó kapcsolatokat kötöttünk. A projektünk második része Finnországban volt, Helsinki mellett egy kis erdőben laktunk egy faházban. Szokatlan volt magunknak vágni a fát a tűzgyújtáshoz, hogy tudjunk fürdeni, de ettől függetlenül én nagyon élveztem. Tipikus finn szaunánk és fürdőnk volt. Csodás volt a természethez ilyen közel lakni, és izgalmas volt felfedezni azt, hogy mennyire különbözik a miénktől. Jó volt, hogy amikor volt egy rövidebb szünetünk, mindig mentünk a házunk körül sétálni egyet, felfedezni a természetet. Itt is volt reggeli „energizer”, ami nagyon hasznos volt a hideg ellen, hogy ne fázzunk annyira. Az első napokban ugyanúgy olyan játékokat játszottunk, hogy újra tanuljuk a neveket. Finnországban is volt egy este, amikor megismerhettük a szomáliai kultúrát, kaptunk szomáliai ételt, felöltöztettek minket olyan ruhákba, mint amilyen az övék, és tanítottak pár tánclépést is. Érdekes volt megfigyelni, hogy a két kultúra mennyivel különbözik egymástól. Helsinkiben kétszer voltunk, az első alkalommal délelőtt egy félig magyar hölgy tartott előadást az ő történetéről, vállalkozásáról, ami nagyon érdekes volt számomra. Délután volt lehetőségünk készíteni egy saját táskát, majd egy másik vállalkozót hallgattunk meg. A másik napon amit Helsinkiben töltöttünk várost néztünk csoportokban majd este bementünk egy vidámparkba. Ezt a hetet is nagyon élveztem és itt már igazi barátságokat kötöttem. Összességében ez a két hét egy remek tapasztalat volt, ahol rengeteg új barátot szereztem és sokat tudtam tanulni a projekt témájáról aminek külön örülök, mert úgy érzem, hogy lehet, hogy még hasznos lesz a jövőmben. Megismertem a finn és szomáliai kultúrát is, aminek nagyon örülök. Ebben a két hétben rengeteget tudtam fejleszteni a nyelvi és szociális készségeimet, valamint megtanultam használni és szép képeket készíteni az új fényképezőgépemmel.

Írta: Tauber Kinga,

A Veresegyházán és Helsinkiben töltött 2 hét alatt rengeteg új dolgot tanultam, tapasztaltam. Úgy gondolom, hogy nem csak szakmailag, hanem emberileg is fejlődtem. Sok érdekes előadáson, workshopon túl csapatépítő feladatok, szórakoztató programokon is részt vehettünk a projekt során, amik nem mellesleg nagyon jól összehozták a csapatot.
A szakmai programok közül nagyon tetszettek a vállalkozó nők előadásai, meghallgattunk többek között egy divattervező, kávézó tulajdonos, bíró, természetgyógyász történetét, hogy ők hogyan építették fel a karrierjüket. Jó volt látni a közöst bennük, hogy mindannyian mekkora kedvvel, elhivatottsággal, szeretettel beszélnek a munkájukról. Kipróbálhattuk magunkat, hogy hogyan tudunk csapatban dolgozni, egy ötletből üzletitervet kihozni, hogyan tudjuk azt prezentálni a ”befektetőknek”.
Mind Veresegyházon, mind Helsinkiben sok csapatépítő játékon, szerepjátékokon vettünk részt, amik segítettek abban, hogy jobban megismerjük egymást, a másik gondolkodását, kultúráját. A kultúra megismerésére egyébként mindkét helyszínen kulturális estét is tartottunk, ahol megkóstoltuk az adott ország ételeit, megismertük a zenéjüket, táncaikat, hagyományaikat.
És persze voltak lazább programok is: városnézés medveotthon látogatás, cukrászdázás, színdarab nézés, túrázás is.
Az projekt két hete felejthetetlen élményeket, tapasztalatokat, tudást adott.

Írta: Zsofia Kovacs,

A program nagyon színes és változatos volt, így rengeteg tapasztalatot gyűjthettünk közben. Nagyon jó volt megismerni ezeket az embereket mind a magyar, és mind a finn diákokkal sikerült jó kapcsolatokat kialakítanunk.
A Magyarországi részét a programnak egy nagyon bájos városban , Veresegyházán töltöttük. Az ottlétünk alatt nagy hangsúlyt fektettek az erasmus programokon megszokott dolgokra és arra hogy minél több területen gyűjthessünk tapasztalatokat, például fényképezés, blog írás. Rengeteg csapatépítő játékot játszottunk amivel nagyon jól összekovácsolták a csapatot.
A program fő célja az volt, hogy növeljék a női vállalkozó szellemet, ezért találkozhattunk és beszélgethettünk női vállalkozókkal, akik meséltek nekünk az életükről és tapasztalatikról. Szintén lehetőségünk volt körbevezetni Budapesten finn vendégeinket. Egy délutánunk volt megmutatni nekik a nevezetességeket, miközben különböző feladatokat oldottunk meg. A hét zárásaként ellátogattunk a Veresegyházán népszerű Medveparkba.
Októberben vettünk részt a program második részén amit Finnországban, Helsinkitől nem messze tölthettünk el. Egy gyönyörű és nagyon hangulatos erdő közepén egy faházban szálltunk meg. A legnagyobb kihívást a tradicionális fürdőhelyiség jelentette, de sikeresen megküzdöttünk vele és végül csak pozitív élmények maradtak bennünk ezzel kapcsolatban. Programok ezúttal nem voltak olyan sűrűek, egy nagyon pihentető hetünk volt.
Két alkalommal látogattunk el Helsinkibe. Az első alkalommal két vállalkozó, fiatal nővel ismerkedhettünk meg akik már elindították saját üzletüket, termékeiket. Előadást tartottak nekünk arról, hogy milyen nehézségekkel járhat elindítani egy vállalkozást és próbáltak minket arra motiválni,hogy ne adjuk fel és tartsunk ki az elképzeléseink mellett. A második kirándulásunkat Helsinkiben városnézéssel töltöttük.
Az utolsó előtti estén Szomáliai estet tartottunk. A szomáliai lányok fantasztikus, hagyományos szomáliai ételekkel készültek nekünk. Felpróbálhattuk a népviseletüket és különböző, nagyon vidám táncokat tanítottak nekünk.
Mind a két hét jó emlékeket hagyott bennünk és boldogan emlékezünk vissza erre a csereprogramra.

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük