Log Out – Ifjúsági cserékről

Írta: Bánsági Barnabás

Az elmúlt hetet Krskoban töltöttem a „Log Out” néven futó ifjúsági csereprogram keretein belül a hat fős magyar csapat ifjúsági vezetőjeként.

Viszonylag problémamentes, bő nyolc órás vonatút után érkeztünk meg a horvát határtól nem messze található kellemes szlovén kis városba. A helyi ifjúsági házban szállásoltak el minket. Mint később megtudtuk, az épület maga komoly múlttal rendelkezik, szolgált már kórházként, kollégiumként, és legújabban a helyi fiatalok közösségi helyeként funkcionál, számtalan programnak adva helyszínt.

Tiszta tágas szobák, illetve az izgatott, és rendkívül energikus szlovén résztvevők várták az utazástól kissé megfáradt magyar csapatot. Nem volt kétséges, hogy ezen a délutánon semmi komoly program nem lesz, hiszen a később csatlakozó török, és ír csapat tagjai is elcsigázva érkeztek meg. Így ez a délután a kipakolásról, a ház és a környék felfedezéséről, és némi ismerkedésről szólt csupán.

Másnap reggel kezdődött valójában élesben az exchange. Reggel névtanulós, ismerkedős játékokkal kezdtünk, hogy a csapat kissé összerázódjon. Délután megalakultak az egész héten át tartó workshopok csapatai: a fotó/video workshop, a tánc és dráma workshop, illetve a „let’s play how they used to” workshop. Ezek a csoportok a héten minden nap összeültek, és a megnevezésüknek megfelelően készültek a vasárnapi kiállításra, természetesen a megadott téma a log out volt itt is. Én az utóbbi tagja voltam, ahol összegyűjtöttük a nemzeti csapatok által hozott játékokat, kiválasztottuk a legjobb 10 játékot, és egy könyvbe egyesítettük őket. A „The book of games” a játékszabályokon, és szükséges eszközök listáján kívül rajzokat és fotókat is tartalmazott, a megértést megkönnyítve.

Az elkövetkező pár napot talán egyszerűbb egy kalap alá venni, mert nagyon hasonló felépítésűek voltak, bár igaz, minden nap valami új dolgot tanultunk. A szoros menetrendbe a következők fértek bele: reggeli, délelőtti workshop egy félórás szünettel, ebéd, csendes pihi, délutáni workshop, vacsora és esti program. A fentebb említett workshopokon kívül volt foglalkozás az álhírek internetes terjedéséről, a stressz kezelésről, a gyűlöletbeszédről és az önértékelésről is. Én nagyon hasznosnak találtam mindegyiket, remekül beleillettek a tábor témájába. Az egyik délelőtt a youthpass is terítékre került.

Az ebédet, és vacsorát elkészítve hozták nekünk a szállásunkra, bőséges és finom volt minden, egyedül a gluténmentes diétás kajával voltak kisebb problémák. A reggelik különlegesek voltak. Minden reggel más nemzet készítette el a rájuk jellemző ételeket. A magyar bundás kenyeret sütött, téli szalámit, és kolbászt szolgált fel a többi csapat örömére.

Az esti programok inkább a kikapcsolódásról szóltak. Filmestet, quiz versenyt és international estet is tartottunk. Az international est annyiban volt különleges, hogy minden nemzet egy másik országot prezentált. A magyar csapat Szlovéniát mutatta be. A hivatalos program végeztével nagy kártyacsatákat és meccsnézéseket szerveztünk.

Péntekre mindenki nagyon elfáradt a sok programtól, így aznapra kirándulás volt tervezve, amit azonban sajnos az eső elmosott… B terv gyanánt elbuszoztuk Zágrábba, ahol egy nagy bevásárlóközpontot látogattunk meg. Itt a nap kávézással, vásárolgatással telt, a lányok nagy örömére, és végül a csapat közösen beült a moziba, és együtt megnéztük a Love, Simon című filmet angolul, szintén a lányok nagy örömére…

Az utolsó nap prezentáltuk a heti munkánk eredményeit. A fotósok fotókiállítást készíte

ttek, a videósok lejátszották a kés videójukat, míg a színjátszósok két minidarabot is előadtak a helyi szülőkből, barátokból, és az exhange tagjaiból álló közönségnek. Mi is prezentáltuk a kis könyvünket, és a bemutató végeztével ki is lehetett próbálni néhányat a játékok közül.

Az utolsó reggel könnyes búcsút vettünk az addigra nagyon jól összeszokott, és megszeretett nemzetközi csapattól. Megköszöntük a sok fáradozást a szervezőknek, és útnak indultunk hazafelé…

Írta: Goizer Lili

A Szlovéniában töltött ifi cserés hetem mondható az egyik legjobb élménynek, amit eddig átéltem. Ez volt az első alkalom, hogy egy ilyenen vettem részt, de biztos, hogy nem az utolsó. Ezen héten volt szerencsém megismerni egy elképesztően aranyos csapatot és olyan emlékeket gyűjtenem velük, amiket nem felejtek el.

A legelején kicsit izgultam, hogy vajon milyen is lesz ez, hogy fogom magam érezni. Nem sokkal az érkezésünk után, össze is barátkoztunk mindenkivel, így a kétségeim elszálltak. Mikor elkezdődtek a programok, egyre jobban összeszoktunk és megismertük egymást. Nekem nagyon tetsztettek a különféle témájú workshopok és a csoportos foglalkozások is. A program címe Log Out volt és a közösségi média és a technikai eszközök hatásai a fiatalokra volt a fő téma, amivel foglakoztunk.

Amit kicsit hiányoltam, hogy kevés volt a szabadidő a programok között. Az nagyon jó volt, hogy este azt csinálhattunk, amit akartunk, de napközben néha jól esett volna öt percnél picit több szusszanás, mivel a workshopok sokszor egymás után jöttek, és mindegyik több órás volt.

Ezen kívül minden más tökéletes volt. A szállás nagyon tetszett, a csapat imádnivaló volt, az étel nagyon finom, és a programok is érdekesek és szórakoztatók voltak. Kifejezetten tetszettek a szabad esték és a ’titkos barát’ feladat. A workshopok közül meg az önbecsülésről szóló fogott meg a legjobban. Nem gondoltam volna, hogy mindenki, beleértve magamat is, ennyire meg tudunk nyílni, ilyen rövid idő után.

Összességében imádtam ezt az utazást. Mindenki nagyon hiányzik és biztos vagyok benne, hogy jövőre is megyek egy hasonló cserére.

Írta: Apathy Szava

Az Erasmus+ csereprogramról egy ismerőstől hallottam, aki jó szívvel ajánlotta, és mivel már régen szerettem volna megtapasztalni valami hasonló élményt, úgy döntöttem, kipróbálom. Ugyan kissé féltem az esetleges nehézségektől, például hogy semmit nem fogok érteni, hisz nem beszélem anyanyelvi szinten az angolt, utóbb kiderült: aggodalmaim feleslegesek voltak. Egy nagyon jó hangulatú és feledhetetlen élményekben gazdag hetet töltöttem Szlovéniában. Az aranyos kisvárosnak, ahol egy hétig laktunk, teljességgel kiejthetetlen neve volt: Krsko – igen, magyar ember számára határozottan túl sok mássalhangzó van benne. Akárhogy is, Szlovénia elképesztő volt: az ország fele erdő, és ez annyival frissebbé teszi a levegőt és valahogy élénkebbé az egész országot (ezt már a vonaton észrevettük:D)!

Az egy hét alatt közel 30 új ismerősre, és reményeim szerint több mélyebb barátságra is szert tettem. Emellett 3 különböző (török, ír, szlovén) kultúráról is sok újat tanultam…hogy a fontos (és egy kicsit kevésbé fontos) török, szlovén vagy ír kifejezéseket ne is említsem. A nyelvtanulást-tanítást nagyon élveztük.

A csereprogram témája a virtuális világ volt, ennek előnyeire és hátrányaira koncentráltunk. Három csoportot alkottunk, ezek alapján voltak foglalkozásaink: volt egy fotós-videós csapat, meg egy táncszínházas. Ők a virtualitástól való elszakadást interpretálták valamilyen formában. De az én csapatom volt a legjobb – természetesen –, mert mi egész héten játszottunk: a mi célunk egy olyan kézikönyv-szerűség összeállítása volt, amibe olyan játékokat gyűjtöttünk, amiket még a virtualitás térhódítása előtt játszottak az emberek. Természetesen ki kellett próbálnunk mindet, hisz ugyan a legtöbbről – a legnagyobb meglepetésünkre – kiderült, hogy mindenhol játsszák, csak más a neve, a kevésbé ismerteket meg kellett mutatnunk a többieknek. Nagyon klassz volt újra gyerekké válni, még ha csak egy kis időre is.

Persze ezen kívül voltak közös foglalkozások is: voltak, amelyek kapcsolódtak a virtuális világ vagy az attól való elszakadás témájához, például az interneten terjedő hamis híreket vagy a gyűlöletbeszédeket is feldolgoztuk egy-egy foglalkozáson; de nem maradhattak el az olyan alapdolgok sem, mint egy karaoke este.

Nagyon-nagyon jól éreztem magam, és biztos vagyok benne, hogy sosem felejtem el ezt a hetet. Bárkinek ajánlom az ifjúsági cserét, aki:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.