Intervertion for Youth – Ifjúsági cserékről

Írta: Tóth Szabolcs Balázs

között részt vettem egy ifjúsági cserén, Temesváron Intervention for youth témában. A projekt célja az volt hogy közelebb hozza a különböző nemzetiségű fiatalokat. A résztvevő országok: Románia, Olaszország, Egyesült Királyság, Spanyolország, Litvánia, Portugália és Magyarország.
A 10 nap folyamán számos workshopon vettünk részt, melyek segítségével hamar barátokká váltunk. Minden résztvevőre igaz, hogy barátságos, segítőkész, elfogadó. Nagyon örültem annak, hogy a tíz napra elfelejtették velem a mindennapi problémáimat. Minden egyes nap valami újjal várt minket. Számos váratlan eseménnyel, megoldható problémával néztünk szembe. Ezekből a szituációkból rengeteget lehetett tanulni, még ha azt elsőre nem is így éreztük. Az első napok az ismerkedéssel teltek, megtanultuk egymás neveit, családiasabbá vált a légkör. Találkoztam egy nagyon kedves román lánnyal akivel nagyon hamar összebarátkoztam. Sokat beszéltem s tanultam tőle mint ahogy a többiektől is.

A 3. napon különböző feladatokat oldottunk meg szerte a városban. Olyan helyekre jutottunk el ahová más különben talán el se jutunk. Többek között megtudtam, hogy Temesvár volt az első város Európában melyre bevezették az elektromos áramot. A helyi kézműves sör (Timisoreana) s jó hűsítő volt a meleg nyári délutáni időkben. Illetve Temesváron is számos szobor várja, hogy megcsodálják. Az interkulturális este amely alkalom a különböző nemzetek számára bemutatni országaik ételeit szokásait, nagyon jól sikerült. Közösen táncoltunk, mulattunk, beszélgettünk. Egy felejthetetlen élmény. Három napra lehetőségünk volt különböző workshopokon részt venni. Négy tevékenységből választhattunk hármat: dobolás, zsonglőrködés, színház játék, graffitizés.

Én elsőnek dobolni voltam. Rájöttem, hogy bár valami könnyűnek tűnhet kívülről nem feltétlenül az. Aztán zsonglőrködtem. Ez már jobban ment. Több sikerélményem lett. Végül pedig rajzoltam, festettem s graffitiztem. Ebben találtam meg igazán magamat. Ezt élveztem a legjobban. A bemutató napon is a festőcsapatot képviseltem. Végül lezárásképpen megbeszéltük, hogy mi is történt ki hogy érezte magát. Sajnos egyszer minden jó véget ér, de majd átveszi a helyét egy másik… Köszönöm a lehetőséget a Támaszpont MOPKA Ifjúsági központnak, hogy eljöhettem erre a cserére és köszönöm az egész magyar csapatnak is, hogy ők mindig ott voltak nekem.

Írta: Grépály Botond

Ez az ífjúságicsere nem olyan volt mint amiken eddig résztvettem ez valahogy más volt. Ezen az ificserén egy egész nagy város közepén voltunk (Temesváron). A csoportnak volt ideje kienni a városba külön külön de nem egybe ment ki az egész csoport hanem külön külön. Ez nekem nagyon furcsa volt mert általában én mindig a teljes csoportal töltöttem az éjszakákat a száálas helyen a régebbi ifjúsági cseréken. Akik maradtak a szálláson minden este azokkal arésztvevőkkel eléggé jól elvoltunk minden este amikor kártya játékokat játszottunk és a legjobb csapat megismerő programon vettünk részt beszélgettünk nagy csoportban.

Egy egészen jó magyar csapat jött össze egy problémásabb résztvevővel aki nem értette meg hogyha belegyezünk egy szabályba akkor azt be is tartjuk illetve mivel nem volt teljesen a baráti kör része így nem ismert minket eléggé ahoz, hogy tudja hogy mit gondolunk komolyan és mit nem. A mi csodálatos vezetőnk “Manó” a problémák nagyrészét megoldotta minden alkalommal olyan gyorsan ahogy csak tudta.

A program alatt a workshoppok mind jók voltak de a legjobb és számomra a legérdekesebb a grafiti workso volt amit két román résztvevő tartott.Az utolsó projeckt egy kis kiállítás volt amihez csatoltam 2 grafitivel és más modszerekkel készített festményt is abban a csapatban amiben én voltam az egyik résztvevő kiválló technikával és és érzékkel segített minket.

A végére volt néhány hozzászólásom a servező alapítványnak mert voltak ugye problémáim és meglátásaim az ifjúsági cseréről ahogy másoknak is. Ha minden igaz 1,5 hónapra az első romániai ifjúsági cserérmre rá megyek egy másikra is szintén ugyan ahoz az alapítványhoz ahol más programmal más helyszínen lesz meglájuk milyen.

Ami nagyon fontos hogy figyelnie kell mindenkinek aki ificscerére szándékozik menni hogy egy kicsit addiktív. Meg lehet viszont figyelni, hogy mennyit változik a gondolkodásmódunk, mint például hogy ezt az ifjúságicserét is élveztem annak ellenére hogy nem ez volt a legjobb ifjúsági csere és akkor jófej voltam.

Írta: Annamária Paál

Július első hetében Temesváron voltunk ifjúsági cserén, melynek témája „Intervention for Youth” volt. Hét országból érkeztek a fiatalok, akikkel együtt tudtunk dolgozni. Jöttek a magyarokon kívül Litvániából, Olaszországból, Spanyolországból, Angliából, Portugáliából, és természetesen a fogadóországból, Romániából. Az első pár nap, ahogy az lenni szokott, az ismerkedéssel telt különböző név játékokkal.

A harmadik napon több kisebb csoportba felosztva fedezhettük fel Temesvár legérdekesebb pontjait egy verseny keretében, amelyik csapat hamarabb teljesítette az összes feladatot, az jutalomban részesült. Itt megemlíteném, hogy a nap első felében nem nagyon élveztem a programot, ugyanis egy olyan csoportba kerültem, ahol két spanyol, egy portugál és egy olasz volt a csapattársam, akik jól megértették egymást spanyolul, és angolul nem nagyon beszéltek. Azonban egy idő után kezdtek átváltani angolra, így már könnyebb volt a csapat részévé válnom.

A következő három napban különböző workshopokon vehettünk részt: graffiti, zsonglőrködés, dobolás és színészkedés. A zsonglőrködés nagyon tetszett, habár sose volt jó a koordinációm, ebben egész ügyesnek éreztem magam. A graffitit is szívesen próbáltam ki, először tanultam meg ember fejet rajzolni. Amin azonban a legtöbbet tanultam magamról, a képességeimről, az a színház workshop volt. Nem csak hogy mertem előadni mások előtt, a véleményemet és ötleteimet is ki tudtam fejezni angolul. Nagyon jó kis csapat gyűlt össze, akikkel nagyon jól tudtuk együtt dolgozni a végső projekten, mintha évek óta ismertük volna egymást.

Az utolsó előtti napon a három napos felkészülés után az utcára mentünk volna ki bemutatni az elkészült jeleneteket, festményeket és a tanult mozdulatokat. Szerencsétlenségünkre aznap szakadt az eső, így az utcára nem tudtunk kimenni, de az ifjúsági centrumban elő tudtunk adni a többiek előtt. Így a három napi közös munka nem veszett kárba. Habár ez volt még csak a második ifjúsági cserém, mégis úgy érzem, ismét sokat fejlődtem angolból és tanultam magamról, az elfogadásról, és a csapat munkáról. Az utolsó nap egy-két embertől nehéz volt búcsút venni, de biztos, hogy egyes emberekkel nem utoljára találkoztunk. A magyar csapattal is nagy szerencsénk volt, jó kis összeszokott csapatként figyeltünk egymásra, jókat nevettünk. Már várom a következő külföldi projektet.

Írta: Vernyik Gábor

Között ifjúsági cserén vettem részt Temesváron Intervention for Youth témában. Számomra ez volt az első alkalom amikor ilyen programon vettem részt. Rendkívűl izgatottan vártam ezt az ifjúsági cserét. Sok barátom és ismerősöm ajánlotta a programot, különböző okokból. Ami miatt igazán úgy döntöttem hogy jelentkezem erre a programra egyrészről szerettem volna fejleszteni a nyelvtudásomat másrészről szerettem volna megismerkedni más nemzetiségű fiatalokkal és kultúrájukkal. Összesen 7 nemzetiség vett részt a cserén: Románia, Olaszország, Egyesült Királyság, Spanyolország, Litvánia, Portugália és Magyarország. Voltak félelmeim a programot illetően, mivel nem igazán tudtam miként is zajlik egy ilyen ifjúsági csere. Szerencsére az első napok folyamán hamar átláttam miként és milyen programokkal fognak telni a napok. A fogadó nemzet a román csapat rendkívűl felkészült volt erre az eseményre. Mindennapban volt valami új. A napirend sűrű volt és izgalmakkal teli. Minden információt előre megkaptunk. A progamok között volt idő természetesen a pihenésre is. Ami nagyon tetszett a csere alatt hogy mindennapra meg volt adva hogy melyik nemzet miként segítheti a csere zavartalan és jóhangú müködését. Gondolok itt az energizerekre, esti programok megszervezésére a termek és ebédlő tisztántartására, evőeszközök mosogatására. Már itt érzékelhető volt hogy melyik nemzetnek mi az erőssége. Mindennap este szabadfoglalkozásként összeültünk beszélgettünk jól éreztük magunkat a többiekkel.

Az első napok az ismerkedéssel teltek, megtanultuk egymás neveit, családiasabbá vált a légkör. Különféle játékos feladattal ismerhettük meg egymást, főként a neveket. Mivel 7 nemzet képviselte magát a programon nemzetenként 5 fővel így rendkívűl nehéz volt megtanulni mindenki nevét. Viszont napról napra azt vettem észre hogy egyre több mindenkit névszerint ismerek. Eleinte mindenki a saját nemzetével együtt volt majd lassacsán kezdett megnyílni mindenki másfele. Ezt segítették az olyan programok ahol kisebb csapatokra voltunk felosztva más más nemzetiségű fiatallal.

Az első párnap elteltével miután már jobban ismertük egymást nekivágtunk felfedezni Temesvárat. Csapatokra osztva egymásellen versenyezve fedezhettük fel Temesvár szépségeit látnivalóit. Elsőként minden csapat kitalált magának egy nevet, majd a meghatározott feladatok szerint nekivágtunk a város felfedezésének. Az egyik nap lehetőség nyílt arra is hogy kettesben leüljünk különböző emberekkel és 15 percben beszélgessünk egymással különféle témákról mint például a környezetvédelem, EVS önkéntesség mezőgazdaság.

A program nagyobb részét a négy különböző témájú workshop adta: juggling, színház, dobolás, graffiti. Mindenkinek lehetősége nyílt arra hogy ezek közül hármon résztvegyen. Mindennap egy ilyen programon lehetett résztvenni. A negyedik napon pedig mindenki az előző három nap alapján a neki legszimpatikusabbat kiválasztotta és azzal a csapattal együtt felkészültek arra hogy előadják amit tanultak az elmúlt napok során. A grafitisek rajzoltak, a jugglingosok kitaláltak egy műsort a dobosokkal együtt a színházasok pedig előadtak különféle műsorokat az ötödik napon. Az előadás nagyon jó hangulattal telt mindenki nagyon érdeklődő volt, pozitív volt a visszajelzés mindenkirészéről.

Az ificsere elmaradhatatlan eseménye volt az interkulturális este, amikor is minden nemzet a saját országát bemutatta. Minden nemzet hozott különféle ételeket, italokat, melyeket meg lehetett kóstolni. Voltak akik készítetek a nemzetiszínekből karkötőket is a többiekrészére. Mi magyarok bemutattunk néhány ránk jellemző népzenét mint a nád a ház a teteje és a tavaszi szél vizet áraszt. A litvánok kvízt csináltak, akik tudtak válaszolni a kérdésre azok kaptak a helyes válaszért cserébe karkötőt. Az olaszok a rájuk jellemző kézmozdulatokat mutatták be és akik tudta hogy mit jelent kapott cserébe ajándékot. A formális program után az est további része is jó hangulatban telt el.

Az utolsó napon egy kis felüdülésként újraátbeszéltük teljes csoport előtt kinek milyen tapasztalatai voltak. Mindenkinek lehetősége volt megköszönni a programot elmondani hogy mit tanult miben fejlődött ha volt olyan akkor mit kellene a jövőben másképp csinálni. Összefoglalva az első ificserém nagyon jó volt. Rengeteg tapasztalattal és pozitív érzéssel hagytam ott Temesvárat. Remélem egy hasonló programon a közeljövőben újra részt vehetek.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük