EVS Diary – Young Europe Without Racism, Rimpar 2018

Szeptember,

Hát repül az idő. Pár hónapja-hete még csak tervben volt, valahol ködösen rémlett, hogy bizony el kell indulni és költözöm egy évre Németországba, aztán… bumm…  Itt van a szeptember és már nincs más hátra csak előre. Megvannak a jegyek, megvannak a csomagok (oké ez utóbbi több-kevesebb sikerrel, éppen hogy csak összekészült), és indulás…

Megérkeztem. Nem mondanám zökkenőmentesnek sem az utat sem az első hetet, de azért minden rendben zajlott le. Az út hihetetlen hosszúnak tűnt. Arról nem is szólva, hogy a nagy kapkodásban egy nappal korábban érkeztem, mint ahogy a szervezet ahol vagyok fogadni tudott volna, szóval az első éjszakát még Würzburgban töltöttem egy EVS-házban. Ez az éjszaka egyébként nagyon kellemes és pihentető volt. Jól éreztem magam. Hátam mögött az összes „nyavaja” (pakolás, jegyvásárlás, mikor-hova-miért stb.), én pedig egy pihepuha ágyikóban.

Rimpárban az első héten elmentünk az önkormányzathoz, bejelentkeztünk (hogy itt lakunk egy évig), csináltattunk bankszámlát, körbe jártuk az iskolákat, az óvodát, a napközis otthont. Megismertünk rengeteg embert, akikkel később együtt fogunk dolgozni.

A lakótársam Val, kicsit nehezebben indult neki a dolgoknak. A szüleivel érkezett és még át kellett esniük a búcsúzkodáson. Val egyébként Francia 18 éves, Strassburgból jött, ami innen 2-300 km-re van. Kezdetben nagy segítség volt Val anyukája, mert bevásárolt nekünk egy kicsit, és mint tapasztalt háziasszony olyan dolgokat vett, amire mi nem is gondoltunk volna, mégis már az első nap szükségünk volt rá.

Főztünk, rajzoltunk, barátkoztunk a környezetünkkel.  Aztán megismertük az egyik Juliát és a másik Juliát (Julschi-t). Velük dolgoztunk a következő hetekben. A második héten már minden jobban ment. Hétvégén volt a 22.-ik születésnapom amire a barátaimtól egy irtó kedves videót kaptam. Nagyon jól esett és bizony hiányzik mindenki! Lutz és Val elvittek az Ikeába reggelizni, és bár 2 hét után még szinte alig ismertünk bárkit, mégis eljöttek a munkatársak, hogy kicsit együtt legyünk. Nagyon jól sikerült ez a kis esemény. Anyukám és Apukám meglátogatott a hétvégén és közösen nézelődtünk, mászkáltunk Würzburgban. Nagyon jól esett, hogy kijöttek.

Szépen lassan megismertük a mentorainkat is, és elkezdtünk németet is tanulni. Minden szépen lassan zajlott… Ez fontos volt és a főnökünk, Lutz mindenképp lassan akart minket bevinni a mindennapi munkába, mert egyszerre bizony sok lett volna.
A harmadik héten készültünk a hétvégi nagy eseményre: WELTKINDERTAG-ra (azaz világ-gyereknapra). Nagy esemény volt, ahol egész nap segíteni kellett. Hol padokat pakoltunk, hol sütit vagy curry wurstot árultunk, hol 5 éves kisgyerekekkel játszottunk. Hogy őszinte legyek a nap végére mozdulni sem tudtunk, és nagyon jól jött, hogy a következő nap szabadok voltunk.
Ezután ment tovább az élet. Egy-két papír elintézése, a bevezető szemináriumra való utazás szervezése, stb.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük